A jazzhez és a kortárs klasszikus zenéhez közelítő, keleti és afrikai hatásokat is befogadó, de mindenekelőtt belső hangokat felfedező repetitív-meditatív gitárimprovizációk. Hosszú folyamatok lassan bontakoznak ki, hogy aztán a fordulatok sem maradjanak el. Mondhatni éveken át hömpölyögnek ezek a folyamok, a zengőhúrokon (burdonon) továbbhullámzik valami állandó, miközben a dallamok jönnek-mennek. Kemény Márton János sajátos játéktechnikájában és az általa létrehozott zenei formákban kíséret és szóló, ritmus és dallam szólamai nem válnak szét egyértelműen. Más hangszerek (pl. kora, oud) inspirációi ötvöződnek a gitár jellegzetességeivel. Bár alapvetően épp a kapcsolódás improvizációs formái foglalkoztatják a muzsikust, mégis létrehozta önmagát ez a szólisztikus zene. A kapcsolat jelentősége ugyanakkor itt is megmarad: a helyszín és a közönség mindig alakítja a megszülető zenét.