Malgot István szobrai
CANGIANTE – Kontra Ágnes festményei
KÉPMESÉK – Balogh István Péter festményei
PENTHOUSE – PROMENADE – Nyilas Ilona fotói
FÉNYLÉNYEINK – Kézdi Anna fotói

Kontra Ágnes festőművész

A színekkel megjelenített térrel és a fénnyel foglalkozom. A festmények mindegyike több különböző színrétegből épül fel. A rétegek maguk is leggyakrabban kevert színek.
Az ecsetkezelés nagy, kalligrafikus mozgásoktól halad a strukturált, fentről lefelé fésülő, kisebb mozgások felé. A kisebb méretű képeken 10-15, a nagyobbakon akár 30-40 színréteg is van egymás felett. Számos szín dolgozik, mantrázik az összképért, ami végül szinte egy színné rendeződik össze. Van zenei párhuzama a képeknek. Szeretném ha a nézőt a fény-szerűen sugárzó színek sokasága, mozgékonysága venné körül. Így a színek mintegy hangolási képletként működnek. A képek tere érzékileg és mentálisan is felfogható világba visz. Amikor készítem, néha arra gondolok, olyan a kép mint egy modern ikon, az emberségért és emberiségért festett ima, egy fajta megbékítés.

Malgot István szobrász, bábművész, rendező, író, színházalapító.
Örökkön újrafogalmazza és újrateremti a világot.
Fentről merít: hogy is van kitalálva, miképpen van elrendelve az ember, mire gondolt a teremtő – kérdezi magától, kérdezi tőlünk. A teremtés szándékait kutatja, és fordítja le életébe, s az anyagba egyaránt.
Anyaga sokféle: kő, fa, gipsz, karton, de legfőképpen: hús-vér ember.
Szobrai lények, melyekbe ő lehel életet. Teremtőjük esetlenségét és küzdelmét magukban hordozzák. Sokasodnak, talán rajtuk keresztül meghallhatjuk és megláthatjuk teremtőjük felénk sugárzó szeretetét.
Merthogy: értünk teremti őket. Szülőjük: Malgot minden ember iránt érzett szeretete. /Lendvay Miklós/

Balogh István Péter festőművész

…Hagyom magam festeni. Színbeli elképzelésem van, ez a kiindulópont.
De hogy a képen pandúr lesz-e vagy betyár, még nem tudom.
Egyszer csak kiszól valami a képből, azt igyekszem fülön csípni.
Ha sikerül, megindul a párbeszéd közöttünk, és eljön a pillanat, amikor lélek költözik a festékbe.
Ha ott tudom tartani, az olyan érzés, amit mással pótolni nem lehet.
„Balogh István Péter festményein mindig valami sejtelmesség, vagy többféleképpen magyarázhatóság van jelen. Művei által magunk köré álmodhatunk egy kicsit groteszk, de nagyon-nagyon szerethető világot, olyan nagyon hétköznapit, nyugodtat, boldogot, amilyen a valóságban nincs is.” /Jolsvai András művészeti író/

Nyilas Ilona

fotóművész, nevelőtanár, tánc és dráma pedagógus, etika, ember- és társadalomismeret tanár, népi kis mesterségek felsőfokú oktatója, fazekas, bőrtárgy készítő, játszóház vezető, tanösvény vezető, gombaszakértő…
Csödén, egy 30 fős kis falu elnéptelenedett iskolájában alakította ki művészi-, szociális- és pedagógiai aktivitásának ideális színterét.
Fotósként jellemző rá egyfajta expresszív dokumentarizmus, – úgy tűnik – ragaszkodik a köznapi valósághoz, amit egy sajátos nézőpontból vizsgál.
A leíró jelleg mellett képein megjelenik a finom részvét és némi humor.
Egyéni stílusa jól felismerhetővé és beazonosíthatóvá teszi.

P. Kézdi Anna

„Virágok halovány leheletét próbáltam az elmúlt évek során kifürkészni újra. Ne kérdezzétek, milyen lény, avagy virág volt a kiindulási alapja a fotóimnak. Hiszen csak az a fontos, amit láttok, bele-láttok-éreztek a képekbe.”